/az egyetemen/ 🇭🇺

feltöltötTem gyÖngyházfényű ruhámat hogy nézhesseM a tiszta hajnali tájat de máris megJelent egy csúf felhő lelki békÉmtől elszigetelő próbáltam kijavítaNi a rajzom páraval rajzoltaM szép ablakokon de elvétettem főszereplőm Arcát s most dermedten Nézem a kínját kiáltásom visszhangzik az egyetemen De mosolyOm még árnyekoL a rétegeken egy két újabb törés tükrömön Igazán nem számít vászont Nekem már senki sem állít kiáltásom visszhangzik az egyetemen de mosolyom mÉg árnyekol a rétegeken egy két újabb töréS tükrömön igazán nem számít vászont nEkem már senki sem állít s eljött az ideje hogy kikapcsoljam az effekt gépet hogy rájöjjek hogy arra várnak hogy abbahaGYjam az énEbet a neptunuszhoz a nap oly ritkán szól szegény távolról nézi a haknit a sirius zúgáBól kiáltásom visszhangzik az Egyetemen de mosolyom még árnyekol a rétegeken egy Két újabb törés tükrömön igazán nem számít vászont nekem már senki sem állít