Földre estem

Ha már elestem, megnézem itt mit találok. Itt lent, ahová sorsom útján visszajárok. Ahová soha nem vágyik halandó ember, Mert míg sorsa jó, itt lent nézelődni nem mer. Idelent érzem, jelen van a szürke magány. Lopva beszökik milliók kitárt ajtaján. Nincs bíztató szó és nincsenek ölelő karok, Csak mellből szakadt, lemondó néma sóhajok. Földre estem, mélyen jártam Ott a lelkem megtaláltam. Sokat láttam, sokat estem, Ahol jártam, nem felejtem. … de az ég akkor is ragyogott fölöttem. Idelent látom a didergő nélkülözést, Soha nem szűnő görcsbe rántó éhezést. Ezen a helyen nincs semmi ami lelkesít, Fagyos kezeket a kihúnyt tűz nem melegít. Itt tapasztalom mennyi, de mennyi az álruhás, Itt lent bujdokol az alattomos árulás. De erőt gyűjtök, felállok gyorsan míg lehet Már tudom mi vár, ha holnap újból elesek. Földre estem, mélyen jártam Ott a lelkem megtaláltam. Sosem vártam, sosem kértem A mélységek nyúltak értem. … de az ég még mindig itt ragyog fölöttem. Itt érzem mélyen a szaggató, föld szagú gyászt. Itt hallom belül az ég felé szálló fohászt. Hit fonalából, könnyből szőtt imát, vágyakat Pókháló szerű lélekbe kúszó szálakat. Ha már elestem megnézem itt mit találok. Úgy járok ide mint egy megszállott zarándok Aki reméli hogy mit idelent tapasztal, Azt befedheti egy gyógyító tapasszal. Földre estem, mélyen jártam Ott a lelkem megtaláltam. Az életem úgy vezessen, Hogy a sorsom az én kezemben. … mert az ég mindig is ragyogott fölöttem. ‼️‼️‼️ A csatornámon lévő összes tartalom (különös tekintettel a dalszövegek) az én kizárólagos szellemi tulajdonomat képezik és csak az engedélyemmel és a forrás megjelölésével /@Napszél_music/ használhatók fel. ‼️ ‼️ ‼️