Álmatlanul ...

Dalszöveg : Este van, fekszek ágyamon, nézek az ablakon át a csillagokra, Fájó emlékek jönnek, a hold sárgás fénye rávetődik a falra... Ott mintha egy ismerős árny mozdulna, olyan, mint egy álom, Akaratlan egy nevet suttog a szám, de a választ hiába várom... Rég elmúlt éjfél, csendes minden, kint csak a sötét erdő susog, Újabb átvirrasztott éjszaka, ébren vagyok, de nem mozdulok... A semmibe nézek, mint ködből, előtűnnek múltbéli látomások, Rövid pillanat, s újra ködbe vésznek velük tervek és álmok... Égen felhők úsznak az öreg hold elé, idebent a fény is eltűnik, Csendes minden, csak a múlt fájdalma az, mi szívembe kúszik... Érzem, ahogy kitölti lassan, átveszi helyét annak, mi régen éltetett, Idő sem hozott gyógyulást, azt hiszem, a remény most elveszett... Az idő múlik, de az álom még mindig messze elkerül, A gondolatok láncra vernek, lelkem nem szabadul… Minden perc egy újabb kérdés, mit válasz nélkül hagytál, Ebben a pillanatban újra itt vagy, bár rég elmentél már… Az óra kattog a falon, mintha szívem ütemét számolná, Minden dobbanás azt súgja, hogy valami végleg elmúlt már… Próbálnék másra gondolni, de az emlék újra visszatalál, Mint egy régi, zárt ajtó, mely mögött még mindig te állsz… Az idő múlik, de az álom még mindig messze elkerül, A gondolatok láncra vernek, lelkem nem szabadul… Minden perc egy újabb kérdés, mit válasz nélkül hagytál, Ebben a pillanatban újra itt vagy, bár rég elmentél már… Egy árny mozdul,de csak a képzeletem játszik velem, Mintha valaki odakintről halkan suttogná a nevem … Figyelek, de nincs ott senki, csak az éjszaka sötétje, És a felismerés, hogy már csak bennem élsz örökre… Lassan halványodik az ég, a sötétség meghátrál , De bennem még nem virrad, a múlt továbbra is itt jár… Új nap jön, de nem hoz mást, csak ugyanazt az érzést, Hogy vannak sebek, melyek túlélnek minden ébredést… Az idő múlik, de az álom még mindig messze elkerül, A gondolatok láncra vernek, lelkem nem szabadul… Minden perc egy újabb kérdés, mit válasz nélkül hagytál, Ebben a pillanatban újra itt vagy, de rég elmentél már…