Nyál

Nyál - Szellemíró Szociopata vigyor 2026 szöveg: Szellemíró: zene, előadás: Suno verse: Az állóvízben vesztegelt az egy személyes csónak, Azóta már rá jöttem, e tó csupán egy tócsa. A csónak végig lukas volt és meg feneklett régen, Majd fel száradt a tócsa, én meg ki mászhattam végre. Persze kiszállni és megállni még nem éppen nagy truváj, Körbenézve gőzöm sem volt mi jön ezek után. Egyik láb a másik után, aztán vissza kettő gyakran, Mindent magamban tartottam, néha kimondtam, de halkan. Fontos tapasztalat, aki marad az nem halad, Könnyen egyetlenegy ötlet ezer részletében ragad. Nappal csak egy alak, aki álmodozik este, Az éjszaka szőtt álmokból meg reggel nem lesz egy se. Nap nap után mindig, az élet már csak ilyen, Néha kicsit szürke, néha kicsit színes. Néha sikerül megszökni, néha úgy tűnik, hogy börtön, Néha kizárnád a jót is, néha mindegy mi, csak jöjjön. refr.: Nyári eső, gyöngyök a földnek, Szépség és dallam a hegynek, a völgynek. Nélküled én csak egy szellem a ködben, Hangtalan dallam a végtelen csöndben. verse: Volt, hogy keltettem a vekkert, fullon volt a muníció, Voltak olyan reggelek, hogy kellett volna infúzió. Egoval a falnak, néha padló gázzal ambíció, Tradícióvá vált minden apró addikció. Majd napvilágot látott az, hogy hiányzik még valami, A zűrzavart csak fokozza, hogy nem valami, valaki. Az ember hogyha alakít vagy elküldik a búsba, Vagy lehuppan és ennyi, keze lába gúzsban. Újra hátizsák és túra, a múlton túlra nyúlva, De az ösvény vízi csúszda, csodás csobbanás a kútba. Hogyha megúszod a fulladást, rájössz ez egy dzsungel, Ahol neked jut a stukker, de nincsen üres bunker. A mai napig nem értem meg mi történt velem, A történetem úgy nézett ki életképtelen. Az új fejezet mesés, de mégsem fikció, És remélem, a lapok száma többszáz millió. refr. verse: Ideális festékre lelt romantikus ecsetem, A vásznat hogyha lekenem, a mű címe: Az esetem. A szemnek olyan manna, ami fürdet tejben vajban, Mint a vágyak szabta tanga, folyton hergel, hajt a harcba. Ha veled ér a hajnal, passzolom a megszokást, Szünet nélkül játszuk el mind a három felvonást. Szerteszét a jelmezek, úgy érkezett a pirkadat, Felejthetetlen emlék lett e pillanat. Reggelente élvezem az ébredést, Melleted már nem tévedés a létezés. Testem lelkem teljesen átitatva kápszerrel, Kétszemélyes csónakunkat ringatja a nyál tenger. Remélem, míg élek ez a kaland nem ér véget, Ahogy elnézem e képet, pont így képzelem a szépet. Hogy a sztori vége mi lesz, nem tudhatom én sem, De a happy end ért hajtok, míg élek.