Remèny

Mikor a hajnal lassan kinyitja szemét, aranyra festi benned a tegnap sebét. Fénye a csendből új dallamot fakaszt, s elűzi mindazt, ami tegnap még maraszt. Megcsillan a harmat a fűszál hegyén, mintha a világ mosolyogna feléd enyhén. A reggel a lelkedhez halkan odalép, s megígéri: ma tisztább lesz minden kép. Ébred a város, a szíved is ébred, új ritmust ver benned a remény lélegzet. A tegnapi árnyak már messzire szállnak, nem kötnek többé a régi határnak. A napfény azt mondja: „Ne félj a holnaptól, minden új perc egy lépés a csodától.” S mire a fény végigsimít az úton, érzed: ma végre önmagadra jutsz jól. A hajnal kapujában ott állsz te magad, s döntheted, merre induljon tovább a napod. Ha nyitott a szíved, a fény utat talál, s a világ benned kezdődik minden hajnalnál.