Ha csillag hullna ezer darabban,
sötét borulna a partokra,
a szívem akkor is téged hívna,
neved dobogná hangtalanul ma.
Ha hullám csapna újra s újra,
ha vihar tépné szét karom,
nem állítana meg sem ég, sem föld —
ha kell, érted mind feladom.
A mély moraját bennem hallom,
vágyam kiált a víz alatt,
ha egy szót szólsz, már útnak indul
s nem tart vissza semmi part.
Nincs irány, nincs más — csak a fényed,
ami bennem örökké zenél,
mint hold hívja az őrült tengert,
úgy húz hozzád minden sötét éj.
S ha elfáradna is a testem,
a lelkem akkor is tovább áll,
mert aki egyszer igazán szeret,
az érted bármely óceánt átjár.
